Sziasztok!
Reni vagyok. Az apósom szerint. Mindig elront egy betűt a nevemben. De whatever… Hozzászoktam. Az életem arról szól, hogy hozzászokjak dolgokhoz. De ezzel a bloggal most ez megváltozik. Reményeim szerint. Az unalmas mindennapjaimat fogom leírni és lehet, hogy senkit nem fog érdekelni (ebben az esetben magamnak írok, csak hogy levezessem az ideget), lehet, hogy sokakat érdekel majd. Kiderül. Idővel.
Úgy gondoltam majd idővel az is megoldódik, hogy a csajom szerelmes a legjobb barátnőjébe. Jó, ő tagadja, sőt! mindketten tagadják. De én látom. Mi az, ha nem szerelem, amikor neki ír olyan sms-eket, hogy szeretlek Baba, meg hiányzol, meg bár veled lennék… Ez már a kapcsolatunk elején kezdődött. Ezt majd visszamenőleg elmesélem. Bonyolult. A mostani probléma is egy sms. Ami rossz címre ment. Az enyémre. Egyetlenem a legjobb barátnőjének akart egy kis értesítőt küldeni, hogy épp mennyire hiányzik neki, és ne felejtse már el szegény, hogy mennyire szeretve van. Sajnos ezt az üzenetet én kaptam. Kiborultam. Ki gondolta volna… hisz leszbi’! Nem tudom ilyen esetben ki tudna másképp reagálni. Valószínű senki. Én sem. Elküldtem mindenhova ahova embert lehet. De nem használt. Együtt vagyunk. Szeretem, és hiszek abban, hogy ő is. De nem bízok benne. És ez egy nagy bökkenő. Volt egy kerek asztalos beszélgetésünk hármasban, persze én nem mondtam semmit, mer’ minek?! Úgysem lesz jobb, annyiszor megbeszéltük már, de mindig ide lyukadunk ki. Talán most más lesz. Talán nem lesz több sms. Talán végre én kapom majd üzenetben, hogy szeretlek, vagy, hogy hiányzol, vagy bármi. Én hiszek benne, hiszek a kapcsolatunkban. Csak unom, hogy hárman vagyunk egy kapcsolatban.
Nektek volt valaha ilyen? Meséljetek!
Üdv,
R.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: